Faith szemszöge
Számunkra ismeretlen okok miatt még mindig mindenki be akart jönni a Claremontba. Egysötét bőrü, fekete öltönyt viselő férfi még három társával jött be kintről erősítésként, a tömeg visszatartására. Pontosabban nem is tömeg, hanem paparazzók sokasága. Mi csak tétlenül és kíváncsiskodva álltunk az aulában és próbáltuk megérteni a szituációt. Kezdett a levegő nagyon felmelegedni, ezért még a dzsekimet is le kellett vennem és le tettem a székre. Már az októberi moziműsort is fejből vágtuk, annyiszor futattuk unalmunkban végig a szemünket a hatalmas plakáton.
-Nem kérdezünk meg valakit, hogy mi történt? Vagy nem megyünk fel a szobáinkba?-kérdeztem.
-De, felmehetünk. Útközben úgyis összefutunk egy nevelővel, aki elmagyarázza, hogy mi folyik itt.-mondta Dylan.
Így aztán elindultunk a lépcső felé, de egy biztonsági őr elállta az utunkat.
-Ide nem mehetnek fel. Egyántalán ki engedte be önöket. Raffael, te voltál?
-Hiszen mi...-kezdte mondani, de az igazgatónő közbevágott.
-Ők az intézmény lakói. Felengedheti őket.
A férfi vetett ránk egy szigorú pillantást, majd egy kézlegyintéssel jelezte, hogy mehetünk.
-Mrs Devlin mi történik itt? Ki ez a sok ember?-kérdezte Hope, miután már kicsit eltávolodtunk az előcsarnoktól.
-Sajnos erről most nem beszélhetek, de holnap majd talán elmondhatom. Jobban teszitek, ha bementek a szobátokba.-mondta, majd megérintette a vállamat és elment.
-Csináljuk azt, amit mondott.-javasoltam.
Majd mi balra, a fiúk pedig jobbra fordultak és mindenki elindult a saját lakrésze felé.
-Mit csináljunk Hope?
-Meg kéne írni angolra azt a fogalmazást. Tudod, arról a személyről, aki nagyon közel áll hozzád.
-Oké. Hogyan is találkoztunk?-kérdeztem nevetve és elkezdtük összerakni a házi feladatot.
Hope hamarabb befejezte az írását rólam. Így amikor hallottam, hogy SMS-em jött, megkérdtem Hope-ot, hogy olvassa fel.
Dylantől hallottam pár dolgot, hogy mi történt veled. Ő se mondott sokat. Engem viszont érdekelne, hogy hogy vagy. Tudom, hogy mit ígértem, és próbálom ehhez tartani magamat, de aggódom érted.-C
-Gondolom ez a rejtélyes C nem Clay.-jegyezte meg.
-Nézd én erről már nem tehetek, hogy rámír. Nem fogom megváltoztatni a számomat. Mellesleg kibékített minket és engem pedig tényleg került a napokban, szóval egy szavad sem lehet. Ez meg csak egy üzenet. Mindig jobb ez, mintha megkeresne.-mondtam próbálva humorosra venni a figurát, amikor legbelül nagyon is megérintettek Craig szavai.
Tényleg aggódik értem? Talán kicsit félreismertem ezt a fiút? Nem, nem. Ezeket a gondolatokat gyorsan el kell felejtenem, mert a legjobb barátnőm fontosabb nekem holmi fiúnál. Megígértük egymásnak.
-Nem tudod, hogy hova tettem a dzsekimet?-kérdeztem.
-Legutóbb az aulában láttam rajtad.-mondta.
-A fenébe, ott felejtettem a széken. Azt hiszem ki kell merészkednem érte.-mondtam, majd elindultam az aula felé.
Hope nem válaszolt, hanem kicsit idegesen válogatott tovább. A folyosóra kilépve már hallottam a hangzavart, és a szomszéd szobákban élő lányok is kint ácsorogtak kíváncsisággal telt szemekkel. Megkérdeztek, hogy tudok-e valamit, de nemmel válaszoltam. Már éppen beléptem az aulába, amikor az ott levő őrök egy hívásra elidultak kifelé az igazgatóság irányába. Nem is tűntem fel nekik. A kabátom a már ismert helyen pihent. A tömeg már kissé lecsillapódott, valószínűleg elfáradtak. Ismét hangokat hallottam, ezért lépteimet sietősre vettem. Ha észrevesznek, annak nem lesz jó vége.
***
Nem hittem el, amit láttam. Talán kicsit le is dermedtem. Nicole Alvord, a híres színésznő sétált velem szemben négy talpig feketébe öltözött férfivel és Mrs Devlinnel. Abban a pillanatban megértettem, hogy mire ez a nagy felhajtás. De mi lehet a látogatásának az oka? Abban viszont biztos voltam, hogy nagy bajban vagyok.
-Faith mit keresel itt?
-Én csak a dzsekimért jöttem vissza.-mondtam, mikozben a kabátomat nagyon erősen megszorítottam.-Sajnálom.
Nicole, aki az igazgatónővel ellentétben nem állt meg, most hirtelen még is megtorpant és megpördült a tengelye körül. Kék szemével lassan végigmérett, majd visszasétált közénk. Mrs Devlin is észrevette, ezért abbahagyta a szidásomat. Igazából csak most tűnt fel, hogy a fekete szoknyájára egy drapp hosszú, meleg kabátot vett fel, ami elég furcsa ebben a kellemes, októberi időben. Valószínűleg ezzel takarja el arcát a fotósok és újságírók elől.
-Hogy hívnak?-kérdezte szelíden.
-Faith Scottnak.-feleltem habozás nélkül.
-Szép név és milyen szép a szemed. Mindig is barna szemet szerettem volna. Olyat, ami mindig egy indiánra emlékeztet.-mondta, majd elmosolyodott.-Ez nem jött össze nekem.
Igazából ezt az egész beszélgetést nem értettem. Miért állt le csevegni velem?
-Gondolkodtál, hogy modell legyél?-kérdezte.
Én erre csak értetlenül néztem rá. Nem érzem magamat modell alkatnak.
-Elmerengtem rajta, de ez nem az én világom.
-Kár. Pedig egy kis stílusváltással és edzéssel sikerülhetne. Ha meggondolnád magadat, Hívj fel ezen a számon.-mondta, majd a bőr pénztárcájából elővett egy névjegykártyát és átnyújtotta nekem. A kezem remegett, amikor átvettem tőle.-Önt pedig még keresni fogom.-mondta Mrs Devlinnek.
Sarkon fordult, és elindult kifelé. Azonnal lerohanta őt a tömeg. A testőrök alig utdták eljutattni biztonságosan az autóig.
-Jól vagy?
-Mit csinált itt tanár nő?-kérdésre kérdéssel felelek.
-Azt hiszem, erről majd később beszélgetünk. Azt a névjegykártyát pedig ne nagyon reklámozd. Ha megtudják, hogy megvan neked Miss Alvord telefonszáma, üldözőbe vesznek téged. Most pedig elmegyek veled a szobádhoz és kivételesen eltekintek attól, hogy megszegted a szabályt. Cserébe azt kérem, hogy ne újságold el az egész Claremontnak ezt a jelenetet. Ha az újságírók nem vették észre a csevejt, akkor ez maradhat titok. Így is mindenki arról fog beszélni, hogy itt járt. Ha még telefonhívásokkal zaklatnák az katasztrófa lenne.
-Rendben van.-mondtam, majd elindultunk.
-Ennyi ideig tartott lemenni az aulába?-kérdezte Hope.
-Nicole Alvord miatt volt ez a nagy felhajtás.
-Micsoda?
-Itt volt a Claremontban.-mondtam és leültem az ágyamra.
-Te találkoztál vele? Van közös selfie-tek?..
-Hope, nyugi. Igazából csak a száma van meg.
-Ezt nem hiszem el. Miért adta oda neked? Felhívhatjuk?
-Leállt velem csevegni, hogy mennyire szép vagyok és ha leadok pár kilót és stílust váltok, akkor jó modell lehetne belőlem.
-Ez hihetetlen. De mázlista vagy.-mondta, majd nevetett és én is együtt vele.
-Ez annyira abszurd szituáció volt. Mint egy filmben.
-El kell mesélned a srácoknak.-mondta.
-Jó. Menjünk átt hozzájuk.-javasoltam.
Nekik is elkezdtem az egész sztorit előröl....
